[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1] [Archívum]
Szia Zsófi.
Mivel ez az oldal már egyáltalán nem olyan amilyen volt ,fájó szívvel ,de lemondok róla a Te javadra.
Hiányzik a rengeteg fotó,az egész ahogy és amilyen volt.
Magyarországi szinten a legjobb szellemes oldal volt ez sok látogatóval barátokkal.
Kérlek ,hogy a fő profilról töröld ki a Miért is...? szöveget és alakíts mást a te ízkésedre,mert tovább vinném a szellemesdit,teljesen új honlapon.
Töröld a nevem ahonnan csak lehet,mert azt is tovább viszem.
Köszönöm előre is.
Sam |
Sziasztok!
Nagyon érdekes az oldal és tetszik, hogy van olyan honlap is, ami ezzel a témával foglalkozik-nem a sztárocskákkal-!Szerki, légyszíves javítsd ki a címet...de abból is csak annyit, hogy a "Viki" helyett "Vivi"-t írsz...köszi előre is!:D
Sziasztok!
Először is elnézést szeretnék kérni figyelmetlenségemért, a hibát kijavítottam és igyekszem, hogy efféle apróságokon ne akadjak fenn. Köszönöm, hogy értesítettél.
Zsófi/segédszerk. |
irtam a mailedre, de lehetseges h nem volt kezbesitheto. A kepeket a tarhelzre toltogetted fel tudomasom syerint, amihey en nem nzultam, mert nem tudolm sem a kodot sem a logint. De ha ott sem leled oket, akkor hajlamos vagyok ujra feltoltogetni egzenkent, mert en nem nyultam hoyya, csak az oldalhoy, de azt mar rendbetettem. nagyon sajnalom, ha vmi eltunt, probaltam az oldal tartalmat fokozatosan frissiteni, de a kepekkel fogalmam sincs hogy mi van, vagu lett. javaslom hogy neyd meg a tarhelyeden. nezd el a helytelen irasomat, mivel nem otthoni gepnel ulok, igy nem tudok helyesen gyorsirassal irni. |
Szia Zsófi!
Legyél szíves reagálni az elöbbi kérdésemre!
Hova lettek a képek?
Köszi.
Sam |
Szia Zsófi!
Azt szeretném megtudni,hogy a nem kevés azt hiszem ezernél is több szellemes kép hova lett?
Írj már légyszíves a Gmail címemre,kérlek.
Samsara |
Érdekes módját találtam ,hogy elolvassátok a chat-et.:D:D
Jelöljétek ki és máris látható.
Sam. |
Szia Zsófi!
Egyik mélemre se jött meg amit ítál,vagy írtál?
Na mégis csak beléptem és megpróbáltam a chat-et rendbetenni mindegyik módban próbálkoztam és tettem be szín kódot is , de nem akarja.
Ha lesz időm utána nézek,hogy hogy is vagy vmi kódos fórumon rákérdezek...
Sam
|
Szia Zsófi!
Nem vagyok itthon és képzeld elfeletettem a bejelentkezős adatokat!
Megírnád a mélemre? Akkor meglátom mit tehetek a chat-ért!
Tetszik a külső,ügyes vagy!:)
Samsara |
Még egy történet:
2009. febr. 2. 19:14 - írta csiribusz
Florence Warwick alapos városnézéssel egybekötött vakációja során, kocsijával egy elhagyatott útszakaszhoz érkezett Postbridge és Two Bridges között. Ahogy a kietlen, kísérteties területre ért, az autó motorja váratlanul leállt. Florencenek még sikerült az út szélére kormányoznia a kocsit, majd elővette és tanulmányozni kezdte a javítási kézikönyvet. A gyenge világítás fényében egyszercsak nagyon rossz érzés szállta meg. Mintha valaki figyelte volna.
 Felnézett és tekintete a szélvédő üvegére irányult. Arcától alig pár inchre, ijesztő, testnéklüli, saját életet élő szőrös kezek mozogtak az ablakon. Florence sikítani szeretett volna, de annyira megdermedt a félelemtől, hogy mozdulni sem bírt. Aztán valahogy mégis sikerült erőt vennie magán, meg a kocsija első kísérletre beindult. Hosszú percekig utazott a barátaihoz visszavezető úton, miközben lassan megnyugodott és már-már elhitette magával, hogy csak képzelgés volt az egész szörnyűség, amit átélt. Csakhogy barátai elmesélték neki, hogy az úton átok ül, és nem ő volt az egyetlen, aki hasonló élményen esett át azon a környéken.
A történet 1920-ban kezdődött. A vad pónilovak befogására szolgáló csapdákat feldöntögették, egy kerékpáros kezéből kicsavarták a kormányt, s utána nagy sebeséggel kőfalnak ütközött. Az arrajáró lovak megvadultak, megbokrosodtak. Egy oldalkocsis motoros, aki két gyermeket szállított, majdnem meghalt, amikor váratlanul levált az oldalkocsija. Egy katonatiszt arról tett jelentést, hogy szőrös kezek megragadták az övét, és átvették a kormányzást.
1921-re akkorára nőt a helybéliek félelme, hogy a hatóságok nem hagyhatták figyelmen kívül, és az útvonalat megváltoztatták. Sajnos, ezzel az eseményeket nem tudták leállítani. A szőrös kezek továbbra is feltűntek, riogatva az arrajárókat.
Az útjavítás után nem sokkal, egy fiatal pár lakókocsijával, épp azon a területen állt meg éjszakázni. A fiatalasszony arra ébredt az éjszaka közepén, hogy valami kaparászást hall az ajtó felől. Először azt hitte, kóbor kutya bóklászik a kocsi körül, gondolta megnézi mi lehet az. De még mielőtt kikukucskált az ajtón, hirtelen nagyon kellemetlen érzés rohanta meg. Megfordult és a férje fekhelye feletti ablakra nézett. Amit ott látott, megfagyasztotta ereiben a vért. Egy pár szőrös kéz lassan mozogva haladt az üveg előtt. Az asszony nagyon megijedt, keresztet vetett, s erre a jelenés eltűnt.
Egyre növekedtek a bejelentések számai, de a rendőrség egy idő után nem foglalkozott a dologgal, csak mosolyogtak rajta. Ám 1960-ban ismét történt valami, ami a figyelem középpontjába helyezte a legendát.
Az elhagyatott úton végzetes baleset történt. Egy sofőrt holtan találtak felborult autója roncsa alatt. Más autónak nyomát, - mely ütközésre adhatott okot - nem találtak. Az autóban a szakértői vélemény semmiféle hibát nem észlelt, és a vezető férfi teste is egészségesnek tűnt. Az ügy rejtélyes maradt, soha nem tudták megfejteni mi történt valójában. Csak sejthetjük...
Soha senki nem tudott elfogadható magyarázatot adni a kisforgalmú útvonal furcsa történéseire. A testétől elvált kéz legendáját sokan azzal hozzák összefüggésbe,hogy a bronzkorban egy pici település állt annak az útnak közelében, s talán azokban az időkben történt valami szörnyűség a helyszínen.
Felhasznált forrás: Roger Boar/Nigel Blundell - A világ legnagyobb kísértetei |
Még történet:
A következő eset egy andalúziai kis faluban történt 1971-ben.
Egy idős asszony épp vacsorát készített a konyhában, amikor az unokája felsikított. A konyha rózsaszín padlózatán elkínzott, szenvedő emberi arc rajzolódott ki. Az asszony megpróbálta feltörölni, erre a szemek csak méginkább kimeredtek, s az arc is elkeseredettebbé vált.
Az asszony szólt a tulajdonosnak, aki felszedette a burkolatot és átbetonoztatta a helyiséget. Az arc azonban újra kirajzolódott, s ha lehet, most még erősebben látszott. A tulajdonos értesítette a hatóságokat, akik kiderítették, hogy a ház alatt a középkorban temető állott.
A padlózatot helyreállították, de az arc újra megjelent, és sorjában egyre több kép rajzolódott ki a földön. A konyhát lezárták, de akkor meg a ház többi részén jelentek meg az arcok. Kutatók érkeztek, akik érzékeny mikrofonjaikkal hallhatták az arcok nyögéseit, beszédeit, amit az emberi fül nem érzékel. Mielőtt azonban bárki rájöhetett volna mik ezek az arcok és mit rejtenek a hangok, az egész jelenség olyan gyorsan és váratlanul eltűnt, ahogyan megjelent.
Felhasznált forrás: Roger Boar/Nigel Blundell - A világ legnagyobb kísértetei - lejegyezte: Csiribusz |
Ezt is azon az oldalon találtam! Ilyesztő! Brr!
2009. febr. 8. 22:41 - írta csiribusz
Az 1980-as évek végén, Lisa és Andrew Wyrick Georgia állam külvárosába költöztek kislányukkal, az akkor négy éves Heidivel. A falusias környezet barátságos volt, vidéki jellege azonnal elvarázsolta a fiatal párt, nem beszélve a kedves, öreg házról, melyet megvásároltak.
Az egyetlen hiányt csak az jelentette, hogy a környéken nem laktak gyerekek, de úgy látszott, a kislányt ez cseppet sem zavarta. Jól megvolt ő magában, ám egy napon, idős öregúrról, bizonyos Mr. Gordy-ról kezdett mesélni Lisának, aki mindennap meglátogatta őt és sokat játszott vele.
Először a szülők nagyon megijedtek, hogy kislányukat talán ferdehajlamú ember akarta elcsalni, esetleg valaki el akarja rabolni gyermekszerzés céljából, de ahogy az idő telt, egyre világosabbá vált számukra a felismerés, hogy Mr. Gordy nem más, mint Heidi képzeletbeli barátja.
Ettől kezdve Lisa gyakrabban nézett az udvaron játszó kislányra, s számos alkalommal jól megfigyelte, amint egy láthatatlan alakhoz beszél. Egy idő után a szülők nem foglalkoztak többet a dologgal, mert Heidi kiegyensúlyozott, boldog gyermek benyomását keltette. Sokáig mégsem nézhettek el a probléma felett, mert egyre csak teltek a hónapok és a kis Heidi másról sem tudott beszélni, mint Mr. Gordy így, meg Mr. Gordy úgy… Az egész kezdett nagyon zavaróvá válni. Hamarosan megüresedett a szomszéd ház, s mivel Lisa nővére, Joyce új otthont keresett, melléjük költözött. Az ő figyelmét sem kerülhette el a kislány különös viselkedése, de mivel a szülők kezdetben nem aggódtak emiatt, ő sem törődött vele sokat.
Akkor váltak aggasztóvá a Heidi körüli események, amikor egy napon a kislány azzal rohant oda édesanyjához, hogy egy bekötözött karú férfi áll a bejárat előtt és véres a ruhája. Lisa nagyon megijedt. Azt hitte, ez az ember szintén Mr. Gordy, bár a kislány mondta, hogy ez bácsi most más. Konyhakéssel a kezében körüljárta a házat, de sehol senkit nem talált.
Aztán Heidi idővel félni kezdett. Na nem a két férfitól, hanem a harmadikként megjelent fekete, arctalan alaktól, aki sötét árnyékként, némán rótta a szobákat, soha nem beszélt, negatív hidegség áradt belőle és halálra rémítette a kislányt. Igazából egyszer sem bántott senkit, de a gyermek nagyon félt tőle.
Hogy Heidi figyelmét eltereljék, Andrew egy kutyával, Shibával tért haza az egyik délután. Azt remélték, az új játszótárs majd elfeledteti a gyermekkel a képzeletbeli látogatókat.
Mint említetve volt már, Joyce, Lisa nővére nem rég költözött a szomszédba és a korábbi tulajdonosnő eljött hozzá, hogy még egy-két hivatalos papírt lerendezzenek. Joyce megdöbbenve látta a dokumentumok alján a régebbi aláírást: James S. Gordy. Azonnal Heidi képzelt barátja jutott eszébe róla, és azon gondolkodott, mennyi a valószínűsége, hogy a két személy ugyanaz. Megkérdezte a tulajdonosnőt, ki ez az ember. Az asszony elmesélte, hogy Mr. Gordy valamikor a családjuk barátja volt, az édesanyja hivatalos ügyeit intézte, és itt lakott az egyik szomszédos házban. 1974-ben aztán elköltöztek, de a férfi még abban az évben, 86 éves korában elhunyt.
Joyce azonnal Lisához rohant és elmesélte neki a felfedezését. A nő nem értette, hogyan láthat a lánya egy olyan férfit, aki az ő születése előtt tíz évvel halt meg. Lisa nyomozásba kezdett. Elment a helyi könyvtárba és mikrofilmen megkereste a Mr. Gordy-t érintő cikkeket. Az öregúr kedves ember volt, mindenki szerette, sokan bízták rá ingatlanjaik ügyét. Megtudta azt is, hogy hová temették el.
Mivel mindenáron be akarta bizonyítani kislányának, hogy Mr. Gordy már nem létezik, elhatározta, hogy kiviszi a sírjához. Ahogy kiszálltak apósa autójából, Heidi azonnal a sírhoz rohant. Ki tudja honnan tudta, de a sok száz sír közül azonnal ahhoz az egyhez futott, mely Mr. Gordy földi maradványait takarta. Pedig még olvasni sem tudott ekkor, tehát hiába látta messziről a feliratot.
 Kelly Brown, Lisa unokatestvére, egyik délelőtt meglátogatta a családot. Általános dolgokról beszélgettek, amikor arra lettek figyelmesek, hogy Shiba a konyhába szalad és dühösen morog, majd eszeveszett csaholásba kezd. Azonnal utána rohantak, mert nem tudták elképzelni mi lelte. Shiba egy adott irányba nézett és valami láthatatlan dologra ugatott, vicsorgott. A két nő azonban hiába nézte végig a jelenetet, semmit a világon nem láttak. Nem értették a kutya viselkedését. Az állat pár nappal később megszökött és többé nem jött vissza.
Lisa nem titkolta a korábbi tulajdonosnő előtt a helyzetet, de hiába faggatta az asszonyt, az állította, hogy bár itt nőtt fel, soha, semmilyen szokatlan dolgot sem ő, sem a családja nem tapasztalt. De a segítő szándék megvolt benne és eljött Lisáékhoz egy csomó régi fényképpel, hogy Heidinek megmutathassák őket, hátha felismer valakit a fotókról. A kislány minden képet tüzetesen végignézett, majd az egyikhez érve megállt. A fotó öt, egymás mellett álló férfit ábrázolt. Heidi határozott mozdulattal rábökött a második férfire. Azt állította, ez a bácsi állt az ajtóban, véres ruhában. A tulajdonosnő elmesélte, hogy a férfi a nagybátyja volt és kiskorában a gyapotmagtalanító gép levágta az egyik karját. Kamaszkorában Lisáék házában lakott és 1957-ben halt meg.
Lisát az ájulás környékezte. Ekkor értette meg, hogy a kislánya egy másik halott embert is látott, nemcsak Mr. Gordy-t. Halálra rémült. Borzasztó érzés volt számára tudomásul venni, hogy a gyermekét ilyen lények látogatják, és ő, mert nem látja őket, nem tudja a kislányát megvédeni tőlük.
A szellemek eddig csak Heidinek mutatkoztak meg, de hamarosan változott a helyzet. Pár nappal később Kelly, az unokatestvér átment hozzájuk, mert az egyik rokonuk házasodni készült és ők bevállalták a virágok kiválasztását. Hárman ültek a nappaliban, Heidi, Lisa és Kelly. Épp a csokrok összeállítását tervezgették, amikor váratlanul megmozdultak az étkezőasztal székei. Az egyik szék önálló életre kelve eléjük perdült. Annyira megijedtek, hogy azonnal kirohantak a házból.
Ekkor már komolyan fontolgatták, hogy elköltöznek, ráadásul Heidi is gyakrabban kezdte emlegetni, hogy fél és el akar menni innen. Az éjszakák kezdtek rémisztőbbé válni. Heidi arra ébredt egy este, hogy valósággal lángol az arca. Felkeltette a szüleit és Lisáék rémülten látták, hogy véres karmolásnyomok vannak a kislány arcocskáján. Első kétségbeesésükben elhagyták a házat, hogy az éjszakát a rokonoknál töltsék, de másnap hazajöttek. A következő alkalommal Andrew tapasztalt hasonló tüneteket a testén. Véres karmolásnyom piroslott az oldalán. A seb szinte lángolt és nagy fájdalmat okozott. Az eset estéről estére megismétlődött. Ez így nem mehetett tovább, valamit tenniük kellett.
Pénzük nem volt az újabb költözéshez, ezért megkeresték Dr. William Rollt, aki parapszichológiával foglalkozott. Kiment a házhoz és meghallgatta a család történetét. A doktort lenyűgözte, hogy Heidi mennyire érzékeny az ún. emléklenyomatokra. Magába szívta ezeket a lenyomatokat, és a fejében megalkotta Mr. Gordy-t, aki korábban élő személy volt. Dr. Roll próbára tette a kislányt. Szerzett egy képet Mr. Gordy-ról és tíz másik, hasonló korú férfi fényképével összekeverte. Utána odatette Heidi elé, aki azonnal kiválasztotta a többi fotó közül Mr. Gordy-t.
Végül hosszú vizsgálódás után Dr. Roll az alábbi következtetésre jutott: „Megint tanultunk valamit az emberi elméről. Mindenkinek lehet hasonló képessége. Vannak, akikben erősebb. Heidi is közéjük tartozik.” Dr. Roll, abban a meggyőződésben, hogy természeti jelenséggel van dolga, olyan forrást keresett, amely okozója lehet Heidi élményeinek. Ilyen lehet például a mágneses mezőben történő ideiglenes változás, amit a földkéreg elmozdulása okoz. Az ilyen ingadozás nagy hatással van az agy jobboldali halántéklebenyére, és hallucinációt okozhat. Kutatások bizonyítják, hogy az egyén érzékelését befolyásolhatják ionok is. Ezek a levegőben lévő elektromos töltésű részecskék.
Miután kísértetnél egyértelműen kimutatható a hőmérséklet csökkenése, Dr. Roll műszerek segítségét vette igénybe. A házban azonban folyamatosan 18 fok volt. Ám amikor megmérték a levegő ionsűrűségét, a műszer a lehető legmagasabb értéket jelezte. Kutatások szerint ilyen esetben rossz hatást fejthet ki az emberek tudatállapotára, s talán ez történt Heidivel is.
A doktor elmondta a családnak, hogy a kísértetjárás ezúttal nem valóságos, csupán a környezet okozta hallucináció felelős érte. A ház körül ugyanis geológiai törésvonal húzódik. Elmagyarázta, hogy ennek milyen hatásai lehetnek. A törésvonal menti kéregmozgások mágneses impulzusokat generálnak, amelyek stimulálhatják Heidi agyát. A pozitív ionok kedvezőtlenül hathatnak az egyén érzékelésére, márpedig a kislány szobájában nagyon magas volt a pozitív ionok száma.
A család részben megnyugodott, de igazából nem érezték megoldottnak az ügyet. Dr. Roll elismerte, hogy a véres karmolások tényével nem tud mit kezdeni, nem tudja hogyan keletkezhettek… és a kísértetjárás folytatódott…
Teltek az évek, a család igyekezett megbarátkozni a helyzettel. Heidiből kamaszlány lett, s közben megszületett a húga, Jordan. Heidi még sokáig félt egyedül maradni, de az iskolában be tudott illeszkedni és barátai lettek. A szellemek jelenlétét pedig megszokta. Mr. Gordy-t egyre ritkábban látta, s mire tizenéves lett, többé nem jött el, örökre eltűnt Heidi életéből. Egyvalaki azonban maradt, mindig érzékeltette a jelenlétét: a fekete férfialak.
A helyi média hírét vette a háznak és a lánynak, aki kísérteteket lát. Egy nap, fiatal újságíró jött el a házhoz. Nem tudni mit pillantott meg az ablakban, de az épülethez közelítve úgy megijedt, hogy azonnal visszarohant a kocsijához és elhajtott. Ennek ellenére megjelent a cikk, hírbe hozva ezzel a családot. Heidire attól kezdve nevetve mutogattak iskolatársai, amúgy sem könnyű életét nagyon megkeserítették.
Hogy az élet még nehezebb legyen kiderült, nemcsak Heidi, hanem Jordan is látja a halottakat, sőt beszél velük. Lisa és Joyce szintén tapasztaltak hasonló tulajdonságokat magukon. Bár ők nem látták a szellemeket, de gyakran rémítő hangokat hallottak. Lisában felmerült a gondolat, talán mégsem a ház, inkább a család vonzza a különböző lelkeket.
Képességeikkel nem tudtak mit kezdeni és kétségbeesésükben a hithez fordultak. Látogatni kezdték a helyi egyházi gyülekezetet azt remélvén, hogy bennük vigaszt találnak. Egyszer és mindenkorra meg akartak szabadulni a kísértetektől. Ismét felkeresték Dr. Rollt és elmondták neki az elmúlt években tapasztaltakat.
A családi nyomozás közben kiderített |
Hello! Ezt egy oldalon találtam!
2009. febr. 15. 15:03 - írta csiribusz
Ed és Karen Parker négy gyermekükkel gondtalan, boldog életet éltek. Minden rossz akkor kezdődött, amikor a legnagyobb fiúnál, az akkor 14 éves Paulnál halálos kórt diagnosztizáltak. Állapota annyira előrehaladott volt már, hogy az orvosok a drasztikus kezelés ellenére mindössze fél évet adtak a fiúnak. A gyógykezelés a szomszédos Connecticut államban történt és ez napi nyolc órás autóutat jelentett. A szülők kétségbeestek. Gyermekük betegsége mellett a kórházi számlák egyre magasabbak voltak, nem beszélve a naponta megtett hosszú útról, ami láthatóan megviselte Pault. Nem maradt más hátra, a legjobb megoldásnak az tűnt, ha helyben vesznek egy házat. Sokat nem válogathattak, hiszen az anyagi lehetőségeik erősen korlátozva voltak. Így találtak rá arra a gyönyörű nagy házra, ami bár egy temető közelében épült, aránylag elég olcsón, mondhatni gyanúsan olcsón adták, de ezzel akkor ők nem foglalkoztak.
Karent elbűvölte a csodás padló, a gyönyörű falburkolatok, az egész ház nyitottsága, a szobák nagysága. Éppen megfelelőnek tűnt. Férjével alaposabban körbejárták a házat. Tágas nappali, szép konyha étkezővel, az emeleten két nagy háló helyezkedett el.
Végül lenéztek az alagsorba, amit első látogatásakor Karen nem látott, mert munkások dolgoztak rajta. Két helyiségből állt. Egy külső és egy belső szobából. Amikor utóbbiba léptek, kissé leesett az álluk. Enyhén szólva szokatlan volt a berendezése. Betegszállító kerekes hordágyak, fémmosdók, szokatlan orvosi műszerek, hatalmas fagyasztószekrény állt a helyiségben. Nem kellett hozzá sok ész, hogy rájöjjenek, itt valamikor embereket boncoltak és halottakat tároltak. Karen megijedt, rosszul érezte magát az egész közegtől, de férje megnyugtatta. Elhatározták, hogy nem beszélnek a ház múltjáról a gyerekeknek.
A költözés napján Paul előbb érkezett a házba anyjával. Furcsán érezte magát az első pillanattól kezdve. Miközben végigjárta a házat, az alagsorba is lejutott. Jeges hideg töltötte be a teret. Olyan érzése volt, mintha valaki nézné, majd egy halk hang a nevén szólongatta. Megijedt és az anyjához futott, aki megnyugtatta. Karen arra gondolt, Paul olyan közel van a halálhoz, hogy talán emiatt érezte meg mi volt a ház azelőtt.
Pár perccel később Karennel is érdekes dolog történt. A konyhát kezdte felmosni, amikor arra lett figyelmes, hogy a felmosóvíz vérvörössé vált, és a ronggyal szétkente a padlón. Nem tudta mire vélni. Azt hitte a kővel van valami gond.
Nem sokkal később az egész család megérkezett. Alig léptek be a házba, Paul máris elmondta felfedezését nagyobbik öccsének, a 12 éves Bobby-nak. A két fiú az alagsori külső szobába költöztek, míg a család többi tagja az emeleti szobákat foglalta el.
Már a beköltözés napját követően furcsa dolgok történtek a házban, de a szülők ekkor még nem tulajdonítottak neki jelentőséget. Egyik délután Connie, a kishúg, egy nő kísértetét látta a szobájában, miközben babáival játszadozott. Azonnal Karenhez futott, és bár a kislány minden ízében remegett, anyja úgy vélte, a két nagyobbik fiú szórakozott vele. Nagyon leszidta Bobby-t és Pault, akik persze ártatlan képpel tagadtak. Anyjuk nem hitt nekik.
Még azon az éjjel a két fiú arra riadt, hogy egy férfialak járkál a belső szobában. Nagyon megijedtek és a szüleik szobájába rohantak. Anyjuk nem hitt nekik és visszaparancsolta őket az alagsorba. Paul és Bobby nem mert lemenni a félelmetes helyiségbe, inkább megvetettek maguknak a nappaliban és ott töltötték az éjszakát. Amikor Karen reggel meglátta őket, nagyon mérges lett. Arra gondolt, ha hétvégére megérkezik a férje, minden jóra fordul.
Másnap ebédhez készülődtek. Karen megterítette az asztalt és megkérte Bobby-t, hozzon fel a fagyasztóból kenyeret. Mikor Bobby az alagsorba ért, egy mély hangot hallott, ami Pault hívta. Ijedten szaladt fel. Ezalatt Karennel is érdekes furcsaság történt. Bement a konyhába valamiért és mire visszafordult, a teríték eltűnt az asztalról. Egy pillanatra azt hitte, megőrült. Pontosan emlékezett arra, hogy megterített. Ekkor ért oda hozzá Bobby és elmondta mit tapasztalt. Karen most sem hitt neki. Együtt mentek le az alagsorba, hogy bebizonyítsa fiának, nincsen ott semmi. Meggyőződésévé vált, hogy Paul képzelődései ezek és beszuggerálja őket a testvéreinek.
Eközben más megmagyarázhatatlan dolog is történt. A házban több feszület volt a falakon, melyek titokzatos módon egyenként tünedeztek el. Ed és Karen számára rendszeressé váltak az éjszakai felkelések, mert fiaik mindig felébresztették őket azzal, hogy szellemek vannak a szobájukban. Ed megnézte a nyílászárókat, a ház körüli friss havat, de sehol, semmi nyom nem látszott. Közben a férfi teljesen kimerült volt attól, amiért soha nem tudta kialudni magát.
A gyerekek belefáradtak abba, hogy nem hisznek nekik. Egyszerűen égve hagyták éjszaka a lámpákat, de ez sem tarthatott örökké. Paul kezelései miatt ugyanis óriási összegű kórházi számlák érkeztek. A szülőknek akkor fogyott el a türelme igazán, amikor mindemellé kijött a magas villanyszámla. Nem kellett sok ész ahhoz, hogy rájöjjenek, a fiúk égetik az izzókat esténként. Ed első dühében lerohant az alagsorba és az éjjeli lámpa kivételével az összes égőt kicsavarta. A fiúk hiába könyörögtek, kérésük nem hatotta meg az apjukat.
Eközben teltek a hetek és Karen érezte, hogy Paul kezd egyre távolabb kerülni tőle. Már az érintésétől is elhúzódott, pedig előtte nagyon anyás volt. Amikor legközelebb orvosi vizsgálatra vitte a fiút, megkérdezte az orvost, a gyógyszerek okozhatnak-e hallucinációt. Egyértelmű „nem” volt a válasz. Ugyanakkor újabb gonddal kellett szembenézniük: Paulnak már mentális problémái is voltak. Ezt megintcsak a betegsége kísérő jelenségei közé sorolták.
Egy éjszaka arra ébredtek a fiúk, hogy a kishúguk Connie, az alagsor lépcsőjén áll és őket nézi. Kicsi ujjaival a villanykapcsolót kattintgatta. Azt a villanyt, melyben nem is volt égő és mégis égett. Aztán felszaladt a lépcsőn, Bobby pedig utána. A szülők még a nappaliban tartózkodtak. Karen azt állította, hogy Connie nem jött le, sőt már régen alszik a szobájában. Bobby nem hitt neki, ezért felment a kislányhoz. Valóban aludt. A legfélelmetesebb az volt a fiúk számára, hogy a gonosz lény, most egyik családtagjuk alakját vette fel.
Ahogy az idő telt, Paul úgy változott meg. Egyre durvább zenét hallgatott, zárkózott lett, mogorva és ingerült. Már nem félt attól, hogy egyedül aludjon az alagsorban, és Bobby, aki mindig közel állt hozzá, fokozatosan elidegenedett tőle. Egy napon fel is költözött az emeletre. Paul kiszámíthatatlanná vált, sötét ruhákat kezdett hordani. Az alagsor immár csak az övé volt. Miközben úgy tűnt, hogy fizikai értelemben rendbe jött – leletei egyre jobbak és jobbak voltak -, mentálisan teljesen padlóra került és cseppet sem érdekelte, hogy betegségéből felgyógyulni látszott.
Miután Paul már jól volt, hosszú idő óta először, vendéget hívtak. A 17 éves Teresa boldogan költözött imádott Karen nagynénjéhez. Szülei éppen váltak és Karen úgy érezte, talán jót tenne a lánynak, ha szeretetteljes környezetbe kerülne. Paul és Teresa, valamikor nagyon szerették egymást, ezért az asszony abban is bízott, hogy fiára jó hatással lesz a jószívű unokatestvér, s talán elősegíti a lelki gyógyulását.
Teresát ledöbbentette Paul fizikai és pszichikai állapota, de a betegség következményének tartotta. Paul bízott a lányba, így hamarosan beavatta őt titkaiba, megmutatta furcsa rajzait, naplóját, elmesélte szörnyű élményeit és azt is, hogy szülei nem hisznek neki. Beszélt arról a gonoszról, ami arra biztatja, hogy rossz dolgokat tegyen a családjával.
A démon egyre erősebb lett és Paul már teljesen az akarata alá került. Sok volt apa és fia között a feszültség, a veszekedés. Teresa nem akart visszaélni Paul bizalmával, de nagyon aggódott miatta. Elmesélte Karennek, hogy Paul miket mondott és hogy azt hiszi, egy démon irányítja, aki megbünteti, ha nem engedelmeskedik. Az asszony még most is Paul betegségével magyarázta a történteket. Arra gondolt, mindez azért van, mert Paulnak nagyon korán kellett szembenéznie saját halandóságával és ez nem tett neki jót.
Egyik nap, amikor Teresa lement az alagsorba a fiúhoz, Paul rátámadt. Teresa sikongatva szaladt fel és csak a szülők gátolták meg Pault abban, hogy a lányt elkapja. Ekkor kezdett véglegesen szétesni a kapcsolatuk. Teresa félt Paultól, ahogyan már a testvérei is. Kiszámíthatatlanná, szeszélyessé vált. A lány egyre kevésbé érezte jól magát a házban, de kapott Karentől egy rózsafüzért és ettől biztonságosabbnak vélte új otthonát.
Az incidens után, Karen elvitte Pault egy pszichiáterhez. Az orvost aggasztotta a fiú állapota, irományai és rajzai. Kezelést, terápiát javasolt. Az asszony beleegyezett, de már túl késő volt. Paul egy éjszaka felsettenkedett Teresa szobájába, óvatosan lehúzta róla a takarót és erőszakoskodni próbált vele, vagy talán meg akarta kínozni vagy ölni, ki tudja... A szülők, akik felébredtek a dulakodás hangjára, leállították a fiút, aztán kihívták a mentőket és elvitették Pault. Paul sírni kezdett, mikor a mentőbe tuszkolták. Baljós üzenettel búcsúzott a szüleitől: „Most, hogy elmentem a házból, titeket vesz célba.”
Mire a házaspár hazaért a kórházból, Ednek indulnia kellett a munkába. Közben titokzatos módon az összes feszület eltűnt a falakról. Karen nagyon elkeseredett Paul miatt. Hinni akarta, hogy nem őrült meg, és mindinkább az a kérdés fészkelte be magát az agyába, mi van akkor, ha Paul tényleg igazat mondott. Lement az alagsorba, leült a lépcsőre és várt. Sokáig ült ott, látni akarta a démont vagy szellemet, de nem látott semmit. Aztán mégis történt valami. Nagyon hideg lett. Nem látta ugyan, de érezte egy gonosz, negatív energia jelenlétét és erős félelem lett úrrá rajta.
Még azon az estén borzalmas dolgok történtek. Teresa arra ébredt, hogy egy láthatatlan kéz lehúzza róla a takarót. Eközben Karen zuhanyozni ment. Valami erő a zuhanyfüggönyt a testére csavarta és fojtogatni kezdte. Valószínűleg meg is fullad, ha Teresa nem siet a segítségére. Ugyanakkor Eddel is különös dolog történt. A telepen volt és egy kis faházban tartózkodott épp, amikor váratlanul felbőgött a kocsi motorja. Az autó magától elindult és hatalmas erővel csapódott a házba. Szerencsére, Ednek elég lélekjelenléte volt félreugrani.
Teresa és Karen az |
Csak egy vélemény: az a 8 tudományos pont nem teljesen igaz! Honnan gondojátok hogy a szellemlét után újjászületés következik? ez nem igaz! van egy másik verzió is, ami szerintem hihetőbb,ezt hallottam:a szellemeknek be kell lépniük a fénybe, ahol megnyugvásr lelnek...
De ez igazából vallási dolog, csak azért írtam, hogy nem biztos hogy van újjászületés...Csak azért,mert úgy írtátok mintha biztos lenne az újjászületés.
Jó, hogy megjegyezted. Ezt a cikket az interneten találtam és úgy gondoltam itt lenne a helye. Lehet, hogy van benne valami amit írsz, sőt... Van egy másik oldalam is, amibe csak olyanokat írok, amiket saját tapasztalat mutat. Tehát saját kézzel pötyögöm őket be.
Zsófi (segédszerk.) |
nah. Jó az oldi. Régen voltam itt, és végre méltóztattam írni. Öhmmm és elvesztettem a fonalat. hol vannak a videók? Vagy velem nincs valami rendben, vagy nem hiába nem találom. Segítség.... (nem muszály hülyének nézni) |
| Ahamm,jó ez teccik,mert tényleg kell már valami kis változás.:)
De ha tudnál még alakítani rajta jó lenne.Írok vmikor éjjel mélt is neked,meg teszek fel új képeket,mert már gyűjtögettem.:)
SAM |
|
| Hi Ducky mama!
Már írtam a chat-re.....szóval a kor relatív,de nem gyerekeknek készült az oldal (bár nem tudom mennyi idős a tesód)
Ideg és lelkiállapot függő,mondjuk így,mert van aki nevetve végignéz egy horrorfilmet,miközben a másvalaki csak a takarója alól meri megnézni.
Ez szellemes oldal...és a netet böngészve nyugodtan mondhatom,hogy a magyar oldik közül a legkomolyabb.Rengeteg munka van benne.
Kinek készült?Mindenkinek,aki hisz vagy nem hisz a szellemekben.
Mindenkinek,tehát ha mondjuk egy hatvanéves tudja,hogy felkavarja a téma vagy a látvány akkor ne nézze,ne olvassa,de ha egy mondjuk nyolcévest hidegen hagy a téma lés jót röhög az egészen,akkor olvassa nézze nyugodtan.
Ennyi.
Ehhez nem tudok többet hozzáfűzni......de azt azért megsúgom,hogy én sem töltök fel képeket késő éjjel...
Legyen ennyi elég és mindenki saját felelősségére használja, böngéssze az oldit.
SAMSARA |
Na helló mindenkinek!
Hát én csak annyit szeretnék hozzáfűzni az egészhez, hogy lehet hogy vannak, lehet, hogy nincsennek. Ki mit hisz benne, de azért a ti történeteitekben az a polipos, hogy Mr. Octopus, az azért egy kissé gyenge, nem?
Sőt, tesóm rátalált erre az oldalra, elolvasta az egész cikket, és itt fél az ágyban.
Ez jó valamire?? Írja meg nekem valaki a véleményét, de olyanok kíméljen ek, akik azt mondják: hát ő baja, miért nézett ide stb.
Előre is köszönöm!
/Samsara, a te véleményedre nagyon kíváncsi vagyok/ |
Nekem van egy ezoterikus fórumom. Még nem nagyon indult be, de ha besegítesz, gyorsan meglesz. Kukkants be és írd meg az egyik első hozzászólást! www.freeforum.hu/arennis |
háát alap h hiszek a mumusba nagy spanom nem tudtad?xd |
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1] [Archívum]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
