Sziasztok, hello szerkesztő!Na, szerintem én nem vagyok mindennapi eset.Most elfogok neked mesélni egy történetet, amit már egy régebbi, Bya nevű barátnőmnek is elmeséltem.

2006.Október nem tom hanyadika xD a 3 barátnőmmel eggyütt napközisek voltunk.Akkor még mind a 3-an jóban voltunk, és elválaszthatatlanok.Sokat beszélgettünk az ilyen szellemes real showkról.Főleg én meséltem, mert egy történetemet nagyon szerették.Egyszer rászántam magam, és elmondtam nekik az ebédlő asztalánál, hogy néha az elhagyatott szomszédból sikításokat hallok.A többiek látszólag meglepődtek, aztán elkezdtek nekem ők is elmondani valóságos, megtörtént eseteket.Ez még csak a kezdet volt, ahol nem is sejthettük, hogy milyen sors, veszély, és kaland vár ránk...Nem sokkal ezután a mesedélután után eljött az Enikő, az egyik a 2 közül.Kiscsoport óta ismertük egymást, de még sosem gondoltuk, hogy valami különlegesebb szál is össze fonna minket...hát mikor eljött a tanyámra, akkor elhatároztuk:átmegyünk a házba!A tanyám mellett egy föld fekszik, és annak közepén áll az általunk elnevezett Szellem ház.3x próbálkoztunk átmenni, 2x biciklivel, de a felszántott tarló miatt nem bírtuk áttolni.Végül gyalog sikerült átmennünk.Nagyon féltünk, de ez még nem is volt a tetőfok.Hát valahogy bementünk, nem tudm hogy, mert ma már nagy kerítés övezi az egészet, bár akkor még kicsik voltak a fák.Az udvarba elfogott a félelem, de inkább Enit, és azt mondta, hogy inkább én nézzek be az ablakon.

-Hát jó-mondom, és benéztem-nem is ronda ahhoz képest hogy milyen régi-mosojogtam, és kicsit megnyugodtam.Hisz akkoriba számomra a szép tapéta és fal azt jelentette, hogy jó kis ház.xD deh itt nem azt jelentette.Az ajtón volt egy lakat, én meg felsóhajtottam:

-Jajj ne már!!!!!-aztán Eni nekitámaszkodott az ajtónak és kinyílt.A lakat csak rá volt rakva, és a tattója le volt szerelve, így nem lehetett bezárni.

-Jujjjjj!!!!!!-sikított fel és mögém állt.Nem mertünk bemenni.Csak nézelődtünk befelé.Hirtelen egy fura hangot hallunk belülről:

-Kopp,kopp,kopp-3 kopogás.A szívem megugrott.

-Mi volt ez?-kérdezte Eni.

-Futás!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-ijedtem be teljesen.Rohantunk visszafelé.Otthon beszélgettünk róla, hogy mi történt, és el mondtuk hétfőn Noncsinak.

-Három kopogás...talán három ember!-fejtette meg Noncsi ügyesen.

-Inkább három kiválasztott!-mondtam.Akkor világos lett számunkra minden:az hogy nem hétköznapi lányok vagyunk, és hogy további fura dolgok és relytéjek várnak ránk...nem is selytettük rosszul!De 2006-óta annyi dolog történt!Ha kéred részletesebben is elmesélem!
Karolesz