A legrégebbi ismert eset egy svéd madármegfigyelőé, aki 1959-ben madárhangokat vett fel magnóra. És amikor visszahallgatta, beszélgetésfoszlányok is voltak a szalagon. Abban biztos volt, hogy egyedül készítette a felvételeket, így aztán az elkövetkező években kísérletezni kezdett, és meglepő mennyiségű megmagyarázhatatlan hanggal találkozott a szalagjain. Az idő múlásával a magnók és a szalagok egyre jobbak lettek, egyre többet értett meg a beszélgetésekből.
A hangok olyasmire válaszoltak, amit ő kérdezni gondolt, néha a nevén szólították. Aztán már beszélgetni is tudott a szellemekkel, feltette a kérdéseit, és a szalagról visszahallgatta a választ. Meg volt róla győződve, hogy a mágneses szalagok remek eszközei annak, hogy a holtakkal kommunikálhassunk, így fölfedezéseit 1963-ban közzé is tette.

Noha még ma sem tudjuk hogyan, a lények hangját a szalag rögzíti, és hallhatjuk is, de csak olyankor, ha lejátsszuk a szalagot. Bármilyen szalagos-kazettás magnó megfelel az EVP rögzítés céljára, csak jó, ha tökéletesen új szalagot használunk minden egyes alkalommal, ne is legyen kétség, hátha csak valami rosszul letörölt beszélgetésfoszlány az, amit hallunk.
A kutatók azt is javasolják, próbálkozzunk „fehér”, monoton, de nem zavaró alapzaj rögzítésével. Éles füllel kell az ilyet visszahallgatni, mert vannak olyan szellemhangok, amelyek elég erősek, de a legtöbbjük belemosódik az alapzajba.
Ne add fel a próbálkozást, ha elsőre nem sikerül valami titokzatos hangot rögzítened. A szellemek csak azt várják, valaki végre meghallgassa őket, jelentkezni fognak.

Forrás: www.noiportal.hu