1.       fejezet (1796.júl.6.)

- Drágám! Hol a poggyászom?- kiáltott türelmetlenül Hanah.
- Viszem szívem.
Elindultak a hintó felé. A kocsis egy magas vékony, nagyon intelligens ember volt. Fekete haja göndör fürtökben omlott vállára. Udvariasan meghajolt, segített Tomnak felpakolni a bőröndöket. Előttem kinyitotta a hintó kecses ajtaját és felsegített. Tom kisvártatva helyet foglalt mellette. Nehéz volt elszakadniuk régi otthonuktól. A kocsis a lovak közé csapott. Lassan megindult a szekér. Mindketten hallgatagan néztek egymás szemébe. A szekér zötykölődése és a lovak energikus kopogása álomba ringatta Hanah-t. Férje gyengéden vállára borította kedvese fejét és haját szerelmesen simogatta.
Az út időtartama rövidnek bizonyult. Egy gyönyörű tisztásra értek, messze a várostól. A ház felért egy kastély méretével. Valószínűleg régebben kúria lehetett. Márványkerítéssel volt körülkerítve. Elég kopott volt, de az épület régi falai felhívták a figyelmet. Nagy barna falaira borostán folyt. A növény valamely ablakot úgy elrejtette kegyei alá, hogy a kíváncsi szemek ne zavarják a bent lakókat. Megkopott ajtaján rozsdás kopogó szereltetett. A kocsis leszállt a hajtóülésről és lesegítette a kék selyemruhába bújt hölgyet. Kiszállt és álmosan törölgette szemét. Férje hűn követte hitvesét. Meglepődve álltak szembe a tényekkel.
- Nem is annyira lerobbant ez a hely. Miért nem költöztek még be? Számomra ez rejtély.
- Hát szívem, nem tudom. Talán, mert nagyon messze van a várostól. De nekünk szerelmi fészeknek nagyon is megfelel. - rámosolygott Hanah-ra és megcsókolta, majd védően karjaiba zárta szerelmét.
A kocsis segített kirakni a bőröndöket és továbbállt. Kinyitották a kaput. Felmentek a kis lépcsőn és a kopogós ajtót benyitották. Kellemes ház volt. Tágas és barátságos.  A szobák készen álltak, hogy valaki lakhassa őket. Az előszoba nem volt túl nagy. Kék árnyalatú csempék és tapéták borítottak falait. Puha perzsaszőnyegre léptek. Benyitottak az első szobába. Ez már nem volt kellemes. Sötét és rossz előérzetet keltő helyiség tárult szemük elé. A kandalló rideg, kormos volt. Felette egy olajfestményt vettek észre. Nagyon régi lehetett. Teljesen fekete volt, az alakok vonalai enyhén látszottak. A kandalló körül korom éktelenkedett. Mintha macska pörlekedett volna a kormos pokróccal, ami a kandallóban tűnt fel. A kandalló mellet egy könyvespolc, tele könyvvel pakolva. A könyvek salátára lapozva álltak hűen saját helyükön. Régi irodalom borította a könyvespolcot. Előtte rongyos kanapé állt, egy fekete kalappal a szélén. A kalap különös volt, elriasztotta a rajta legelő szemeket. Egy tükörre lettek figyelmesek. Nagyon régi tükör lehetett, az alján egy vérfolttal. Piszkos és szintén kormos volt. Minden szoba barátságosnak tűnt, ez kivételével. Rossz érzés fogta el őket így inkább elhagyták a szobát.
- Na szívecském, hogy tetszik a ház?- kérdezte mézes-mázos hangon Tom.
- Nagyon tetszik, csak az a szoba… Nagyon furcsa… Nem tudom mitől-védtelenül nézett Tomra, aki vigasztalóan átkarolta és rámosolygott.
- Biztosan csak a régi bútorok hatását érezni. Holnap írunk egy levelet Londonba és kérünk egy cselédet, aki majd kitakarítja a házat.
Arcon csókolta egyetlen feleségét és felhozta a bőröndöket. Hanah házi asszony módjára, gondosan kipakolta a holmikat. Férje segítette, fárasztó, de mégis könnyű munkájában. Sok ruhájuk révén, hosszú ideig tartott kicsomagolni és bepakolni a régi, dohos szekrényekbe. A nap lassan hajtotta álomra fejét és küldte a holdat szolgálni.
- Nem vagy éhes?- kérdezte egyszerűen Hanah.

- Már jó volna valamicskét harapni, mert éhes vagyok.
- Hozta magammal egy kisebb ládányi zöldséget, jó pár szál kolbászt, pulykahúst és sok-sok kenyeret.
- Hú! Édesem, te aztán  felkészültél. - lepődött meg Tom.
Jóízűen megvacsoráztak. Hanah elmosogatta a porcelánedényeket és poharakat. Férje addig előkészítette az ágyat: felhúzta a paplant és párnát, leterítette lepedővel és kikészítette Hanah kedvenc könyvét az éjjeliszekrényre.
Mikor Hanah végzett a mosogatással, felfelé vette az útját. Kibontotta hosszú barna haját. Hajfürtjei csillogtak a gyertyafényben. Leült a tükör elé, ami a hálószobában volt. Haját fésülgetni kezdte és dúdolgatott közben.  Ruháját egy könnyedebb hálóruhára öltötte. Férje még bekulcsolgatta az ajtókat, nehogy valami zsivány megrabolja őket. A lépcső recsegett, de Hanah nem foglalkozott különösebben ezzel. Örült az új életének, bár az a szoba nyomasztotta őt nagyon…