Hanah egész éjszaka csak forgolódott és szipogott. Nem tudott megbékélni a gondolattal, hogy férje jóllehet már nem öleli többet, nem zárja karjaiba. Szíve fájt és féltette Tomot.
Esős időre ébredtek. Szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Kopogott és a folyt befelé a padláson. Nathi ügyesen feltörölte a vizet, Tom készülődött, Sarah pedig az ágyában zokogott. Nem aludt egész éjszaka, de nem érezte magát fáradtnak. Nagy nehezen elhagyta az ágyát és öltözködni készülődött. Elbattyogott a szekrényhez, jól összetúrta gondosan berakott öltözékeit. De egy fekete ruhába megbotlott a keze. Kivette és magára öltötte. Haját kontyba tűzte. Lassan érkezett le a lépcsőn, hogy férjét elkísérje ,,végső útjára´´ . Kalapot rakott fejére, amit egy fátyollal bonyolított.
Beültek a kocsiba, senki sem szólt a másikhoz. Megfagyott a levegő.Csak Hanah könnyei nedvesítettek a levegőt, repedező és vérző szíve melengette a benne lévő hitet.
Odaértek a városháza elé. Katonák tömkelegére lettek figyelmes. Mint mélabús tekintettel néztek családjukra. Sokan feleségük karjába borulva, ölelkezve, csókolva búcsúzkodtak. Némelyikük gyermekeiknek meséltek. Zokogó asszonyok, hideg pillantások, mélabús arcok, síró gyermekek, zuhogó eső… Valamely család már nem is bánta az eső zúdulását.
A sorozást megkezdték, behívták a legelső embert a vonatba. Felesége sikoltott és markolta férje kabátját. Zokogása Hanah-ék kocsijához elhallatszott. Nem bánta, ha félre is taszították. Férje már a vonatból nézett vissza a nőre. Ott feküdt a földön, ahogy odataszították. Kendőjét az eső áztatta, ruhája vizes és piszkos volt a lökéstől. Könnyei arcát beborították. Sikoltott, de a tömeg elnyomta segélykérését. Nem tudni mi lett vele, a tömeg kitaposta- e belőle a lelket, vagy még maradt épp porcikája.
Hanah görcsösen fogta Tom karját. Látták, hogy a sor hamarosan rájuk kerül, így búcsúzkodni kezdtek. Tom Hanah villogó szemébe nézett.
- Visszajövök és felneveljük gyermekünket. Légy boldog- hosszan, vadul megcsókolta, majd annyit vett észre, hogy valaki elhúzza előle Tom vad csókjait. A segédtiszt rántotta be férjét a vonat kabinjába. Hanah-nak nem volt ideje sikítani, a tömeg továbblökte. Egy teknőbe landolt, jól megütötte magát. Száját érte a nagy ütés. Vérzett… De ő már nem érzett fájdalmat, csak szerelmére gondolt. Rossz előérzete volt. Sírás tört fel belőle. Nem tudta elfojtani. Mindenütt könnyes szemek, síró gyermekek és asszonyok. Szomorú hely lett, a máskor árusoktól hemzsegő hely. Most silány és siralmas hely volt. Segélykiáltások hallatszottak a vonat felől. Egy asszony bejutott férjéhez, valamilyen úton-módon. A tiszt ráfogta a pisztolyát és eldördüld az első lövés, ami a nő koponyáján hatolt vadul át. Férje fejét vesztve rátámadt a tisztre. A másik lövés is elhallatszott Hanah-hoz. Megrémült a nép, kitört a pánik. A gyermekeket anyjuk védőn átkarolta és csitította. A katona-vonat lassan elindult. Pár hozzátartozó még sikoltozva szaladt hitvese után, de mind hiába. Mindenki tudta, hogy férjüknek ez az utolsó útjuk. Tudták, hogy sosem látják viszont urukat, soha többé. Gyermekeik félárvák lesznek.
Hanah nem tudott felállni, valami oda kötötte a földhöz. A körülötte zajló dolgokat nem vette figyelembe. A hangok túlviláginak hallatszottak számára. Feje lüktetett és lehúzta akár egy nehéz kő. A teste hasonlóképpen hatott, elgémberedetten küszködött a földön, vagy talán nem is küszködött. A kocsisa támogatta fel. Beültette a kocsiba és hazahajtott. Hanah teste hideg volt, kemény és verejtéktől ázott, akár egy rideg, harmatos szikladarab.
Aznap Hanah élő-halott maszkkal takarta el máskor boldogságtól fénylő arcát. Most szomorú és magába roskadt volt. Egész nap azon a karosszéken ült, ahova a kocsis leültette. Most nem zavarta a szoba, pedig ott ült a kellős közepén a tükörnek háttal ülve. Szemét nem hunyta le, csak bámult előre. Mindig kék szemei ma szürkékké feslettek. Könnytől ázott arca halvány volt és hideg. Csak ült mereven, gondolatai tiszták voltak. Nem sírt, de nem is mutatta életének jeleit.
Nathalie nyitott be a szobába. Teste melegséget és boldogságot sugárzott. Életet vitt a szobába,a helység megtelt gyönyörrel. Csak Hanah rideg tekintete rítt ki e nagy pompából.
- Hölgyem! Tudom, hogy most mit érez. Az én papám is be lett sorozva, amint már említettem. Nekem nem maradt senkim, még egy barátom sem, így elkeveredtem a polgármesterhez, ahol nem volt jó sorsom. De nézze, levelet kaptam a papától. Még nem olvastam el, mert azt szerettem volna, hogy együtt olvassuk el. Kérem. Asszonyom, hagy olvassam fel.
A válasz hideg tekintet volt.
- Akkor elkezdem.
,,Kedves Nathalie! Levelem első mondataként megemlítem állapotomat. Jól vagyok, semmi bántódásom nem esett. Nem vittek ki a csatatérre, én papírmunkákat végzek. Egész jó sorom van itt. Bár már vágyom haza, az ezredes megígérte, hogy pár hét múlva hazajöhetek. Addig kitartás kicsim. Nagy nehezem megkerestem a címedet. Büszke vagyok jelenlegi álláspontodra. Nagyon hiányzol. Ha hazaérek, ígérem, mindent bepótolunk. Levelem utolsó soraiba említést érdemel egy nagyon jóravaló fiatal férfi. Nagyon segítőkész, ő a segédem. Mindenkor tettre kész és igen művelt férfiú. A nevére nem pontosan emlékszem, de azt hiszem, hogy Tom volt a keresztneve. Gondoltam megemlítem, ugyanis ő egy nagyon jó ember. Sok szerencsét kívánok édes Nathalie. 1796.szept.18-án újra láthatjuk egymást. Addig is a továbbiakban kívánok sok csodás dolgot.
Szerető édesapád, Richard Pornsmoker ,,
Ui.: A férfi neve: Tom McGowen
A név hallatára Hanah felpattant, mint akibe tűt szúrtak. Ujjongva átölelte Nathyt és nevetett, csak kacagott. Szeme kerek lett és újra kék. Arcán enyhe pír jelent meg. Nagy hír volt ez számára. Nagyon örült. De mégsem szólalt meg.
- Úgy örülök, hogy nem a hadseregbe sorolták be. De gyerünk innen, ez olyan csúnya szoba ráadásul rossz előérzetet kelt.
Kirohantak a szobából, irányukat egyenesen a virágoktól pompázó kertbe vezették. Szíve örült, kimondhatatlan melegség járta át a szíve körül. A szél beletúrt dús hajába. Vöröses színű haja tűzként lobbant, a nap csillogó fényét visszaverte. Nem tudta mit csináljon örömébe. Csak ugrált és kacagott, mint egy kisgyermek. Szemei csillogtak a vidámságban. Egy liliomra lett figyelmes. Csodálatos színe elkápráztatta a lányt. Közelebb ment és leszakította. Orrocskáját mélyen a virág szirma közé nyomta, hogy érezze csodálatos illatát. De nem volt a virágnak jó illata, csak virágporos lett tőle Hanah arca. Prüszkölt egyet a pollentől, majd elhajította a virágot és beszaladt a szobába. Énekelt útja közben, valami gyerekes dalt. Oly édesen és oly csengő hangon, mint egy gyermek. Kacagása édes, mint a méz. Beszaladt a házba és énekelt továbbra is. Későn tért nyugovóra a nagy jókedv miatt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
