Ez részben a lélek által keltett szubtilis (finom)anyagból, részben pedig különféle (főként nem elektromágneses) energiamezőkből, hullámtérből áll, melynek igen bonyolult belső felépítése van. Alakja (bizonyos határok között) folyamatosan változik, a pillanatnyi impulzusnyomatéknak megfelelően. A közegellenállás és a különféle sugárzások torzítják, befolyásolják az aura alakját, gyengíthetik az energiaszintjét.
A felsőlélekre nem hatnak a perturbáló hatások, mert más típusú a tárolórendszere, de ennek szerkezetéről gyakorlatilag semmit sem tudunk még. A szentély korlátlanul megőrzi a folyamatosan eltárolódó információkat, bár a tapasztalatok szerint ugyanazt az információt nem tanácsos sokszor kiolvasni belőle, mert az engramok ennek hatására eltorzul(hat)nak, az emlékek (nem tudni milyen okból) elmosódnak. A felsőlélek központjában található az az intelligens fénykvantum (ciklikus forrásrendszer), mely az egész rendszert generálja, kelti belülről egy meghatározott fraktális algoritmus szerint.
Az állatoknak egyedi, a növényeknek csoportlelke van. Ezek 0.5 - 1 mikron nagyságú, szürkés színű, egyszerűbb (fajspecifikus) szoftverrel ellátott részecskék, működésük hasonló az emberi lélekéhez. Az ember nem születhet újjá állati vagy növényi testben (sem akármilyen földönkívüliként), és azok sem válhatnak emberré. Ennek oka a felületi kapcsolóelemek struktúrájában rejlik. Az emberi lélek, a speciális interfészei miatt kimondottan az emberi (szinzu) fajba tartozó testekhez képes csak kapcsolódni, reinkarnálódni. Ezen interfészekből az emberi lélek 12-vel rendelkezik, amiből 8-at használ a fizikai testéhez való kapcsolódásra. Az interfészekben történik az idegi impulzusok időhullámokká alakítása és vissza, nem tudni hogyan.
Az isteni vagy nagy lélek 4 mikron átmérőjű, valószínűleg 512 interfésszel rendelkező struktúra. Bármely testet képes magára ölteni az univerzumban. A Teremtő osztódása során jön létre, ezért magjában nem fény, hanem térkvantum forrásrendszer oszcillál. Sokkal nagyobb kapacitácú, képességű és lehetőségű az emberi léleknél. A feltudati részében ennek megfelelően nagyságrendekkel több (és talán másféle geometriájú lélekcella található. Ők az angyalok, akik az isteni hierarchiában, a teremtést fenntartó rendszerben dolgoznak. Általuk (és minden lélek által) teszi magát a Teremtő manipulatívabbá az osztott adatfeldolgozás segítségével. "Az Isten a lelkek összessége". Az ún. nullás másolatú lélek (kerub) információját tekintve egy a Teremtővel és folyamatos (fluidszálas) kapcsolatban áll vele (akárcsak minden más lélek). Így képes az egy szoftver egyszerre több helyen (hardverben) jelen lenni és tevékenykedni.
A koncentráció a fókusz összerendezése és beszűkítése, ill. rögzítése a célhalmazra. Ilyenkor a tárcellák lemerevedhetnek a nagy fokú figyelemtől. A sokk hasonló rendszerbénulást válthat ki, feloldása a figyelem megzavarásával, a fókusz intenzív ingerrel történő kimozdításával oldható meg.
Az elme csapongásának oka a spontán feltudati tevékenység, a gondolatprogramok szakadatlan futtatása (az ingerületszükséglet). A tárcellák folyamatosan mozognak, a fókusz, mint valami színes amőba sodródik, ugrál a cellarendszerben a huzalozási rendszer mentén, figyelve az információkat (gondolatokat). A tudati fluktuáció, a fókusz szüntelen mozgása a környezet perturbáló hatásának eredménye. Ez teszi dinamikusan nyugtalanná az elmét, és egyben készteti a tevékenykedésre, a változásra, az új információk beszerzésére. Megfelelő szintű koncentrációval és ciklikus programokkal többé kevésbé fegyelmezhető az elme, de a túlzott koncentrálás, görcsölés nem tesz jót a személyiségnek, mert beszűkíti és lemerevíti azt.
Az emlékezés működése hardver szinten valószínűleg a tárcellák programvezérelt elforgatásával, szoftver szinten a huzalozási rendszer (értelem) segítségével történhet. Ha valami nem akar az eszedbe jutni és hiába koncentrálsz, annak oka a tárcellák megmereve.